Norvégia
– úgy tudjuk - a sízés őshazája, itt az a különc, aki nem szereti a
sísportot. Magyarországon a feltételek jóval mostohábbak,
magashegységeinket elveszítettük, mégis közel fél millióan hódolnak e
remek sportágnak.
A
téli szezon derekán, 2013. január 21-én este 6 órakor vetített képekkel
kísért beszélgetést tartunk a nagykövetségen a sí-élményekről és a
norvégiai lehetőségekről. A nagykövet (vizsgázott sí-oktató) bevezetője
után Fey Zsuzsa, a kiváló tájfutó és sí-tájfutó, a Skiforeningen
Marka-önkéntese, ismerteti a Skiforeningen szolgáltatásait és ad
tanácsokat a norvégiai sí-idény minél jobb kihasználására. Forralt bor
és forró tea várja a hidegből érkezőket!
Kérjük részvételüket a mission.osl@mfa.gov.hu e-mail címen jelezni szíveskedjenek.
Minden sport- és természetkedvelőt (nemcsak a sízőket) szívesen látja
Jeszenszky Géza nagykövet
Részlet Jeszenszky Géza ”A magyar sísport vázlatos története” c. munkájából.
A
régészet tanúsága szerint a sít feltehetőleg a finn-ugor népek találták
fel. Az eurázsiai földrész északi részén már 3-4 ezer évvel ezelőtt
széles, ellipszis alakú, lábra erősíthető deszkákat használtak a havon
történő helyváltoztatás megkönnyítésére. Skandináviából és Grönlandról
számos ilyen eszköz maradt fönn, és feljegyzések szerint a XVII.
században az akkor világhatalomnak minősülő svédek háborúikban is
sikerrel használták.
Világhódító útjára a sísport az 1890-es évek elején a neves norvég sarkkutató, F. Nansen „Auf Schneeschuhen durch Grönland”
címen norvégból fordított munkája nyomán indult el. Első magyarországi
megjelenése azonban jóval korábbi, a Regélő című lap szerint 1837.
januárjában megjelent Pesten egy bergeni fiatalember, Ernst Mensen, hogy
a „norvég csuszákon” hússzor körbefussa a vásárpiacot. Követőket csak
55 évvel később talált: 1892. december 4.-én Bély Mihály és Demény
Károly a Vérmezőn csatolta fel a Norvégiából hozatott 222 cm hosszú
léceket és a Városmajor utcán fölkapaszkodott a Kis-Svábhegy (ma
Martinovics-hegy) akkor még beépítetlen oldalába, hogy ott a fogaskerekű
mellett csúszkálni kezdjen. Ez a nap tekinthető a magyar sísport
születésnapjának.
A
két úttörővel egy időben vette használatba Kőszegen Chernel István
ornitológus az ugyancsak Norvégiából származó „lábszánkó”-it, majd 1893.
februárjában, a Vasárnapi Újságban megjelentette első ismertetését az
új sportágról. Még azon a télen megalakult az első síklub a Budapesti
Budai Torna Egylet keretében. Erdélyben is megtörténtek az első
próbálkozások. Egy kolozsvári tanár, Hangay Oktáv, és egy nagyszebeni
katonatiszt, Berger főhadnagy révén. 1894-ben megalakult a Kolozsvári
Ski Club. Kőszegen Chernel útmutatásai szerint megkezdték a sílécek
készítését, és a példát a nagyszebeni játékgyár is követte. Az Alpokban
sem jártak előrébb. Az osztrák Mathias Zdarsky az 1890-es évek elején
lilienfeldi birtokán közel három méteres lécekkel és egy botot
használva, alapvetően egyenes rézsút siklással kezdte meg az új sportág
terjesztését. Pár évvel később az osztrák-magyar közös hadsereg őrnagya,
Bilgeri vezette be a két botos technikát, már rövidebb és ezért
fordulékonyabb lécekkel. A kapuk közötti versenyzést a Svájcban élő
angol Lunn „találta föl” a századfordulón.
A
kor kedvezett az új sportág elterjedéséhez. Európa szerte a század
végén kezdték széles körben követni a kedvtelésből űzött versenyszerű
sportolás angliai divatjait, megjelent és népszerű lett a futbal, az
evezés, a korcsolyázás, a tenisz és végül a sízés. A már nálunk is
elterjedt alpinizmus hívei örömmel fogadták a téli hegymászást nagyban
megkönnyítő segédeszközt, de rövidesen látszott, hogy a sí önálló
sportágat teremtett.
Chernel
István 1896 végén jelentette meg „A lábszánkázás kézikönyve” című
könyvét, amely világviszonylatban is az első szakkönyv volt. A sífutás, a
hegymenet mellett a lesiklás és az ugrás elemeit is oktatta. A
következő években Budapest mellett Erdély és a Felföld vált a sportág
bázisává, a sízést a szászok és a szepességi németek is lelkesen
fölkarolták. Brassóban 1905-től működött a Kronstradter Ski-Verein, és a
Magas-Tátra szállodásai is hamar felismerték a téli vendéglátás
fontosságát. Igen jelentős lépés volt a magyarországi síélet
fellendülésében, hogy 1908. január 9-én Déry József, dr. Jordán Károly
és Jordán Viktor, dr. Metzler Jenő, Plökl Antal, Ritter Nándor, dr.
Schwicker Richárd és Serényi Jenő kezdeményezésére, Péteri Ferenc,
Horváth Kálmán és Komarnicki Gyula vezetésével Budapesten megalakult a
Magyar Sí Klub (MSK). A klub létszáma kezdetben még a százat sem érte
el, de eredményei még ma is figyelemre méltóak. Már az első évben,
1909-ben létrehozták az akkori Magyarország első síházát a Kis-Fátrában,
a Chleb és a Kriván között, a terület tulajdonosáról elnevezett báró
Révay Gyula menedékházat. A sajtó komoly szerepet kapott a sportág
népszerűsítésében, több kiadványban is jelentetett meg cikkeket a MSK,
így például a Nemzeti Sportban, és a Turistaság és Alpinizmus hasábjain.
Rendszeres heti összejöveteleken („klubesteken”) megbeszélték a hétvégi
és a hosszabb, távolibb tájakra induló túrákat, ezekről a Klub szép
kiadású évkönyveiben fényképekkel illusztrált, hangulatos, egyben pedig
igen sok gyakorlati információt tartalmazó beszámolók jelentek meg.
Bejárták a Magas- és Alacsony-Tátrát, a Máramarosi, a Radnai és a Gyalui
havasokat, valamint a Déli-Kárpátokat többnapos sítúrákon, de a közeli
Budai-hegyeket, a Pilist és a Börzsönyt is gyakran felkeresték sporttárs
elődeink. A sísport népszerűsítését, az oktatást is a szívén viselte az
MSK. Gyakorlottabb tagjai minden érdeklődőt szívesen oktattak a budai
hegyekben, de ekkor már a szervezett sítanfolyamok is megindultak. Az
elsőt még 1907-ben Zdarsky, a neves osztrák símester tartotta Brassóban.
1910-ben Tátraszéplakon dr. Guhr Mihály orvos és szállodatulajdonos
kezdeményezte a síoktatást. A sísport másik nagy úttörője, G. Bilgeri
vezette a MSK első tanfolyamát 1913. januárjában Körmöcbányán a
Nagy-Kriván alatti Mailáth-menedékházban, 46 résztvevővel. A következő
hónapban már az első magyar sítanár, Delmár Walter ismertette meg az
alapokkal a félszáz jelentkezőt, ugyancsak Körmöcön. Az aranypénzek
veréséről híres bányaváros vezetői a „fehér arany”-ban rejlő gazdasági
lehetőségekre is fogékonyak voltak, s a közeli Szkalkán menedékházat
építtettek.
A
sporttörténelem eme korai, tisztán amatőr korszakában a kedvtelésből
végzett testedzés és a versenyzés még nem vált el egymástól. Aki
megtanult sízni, az játékból, ereje kipróbálására szívesen mérte össze
tudását társaiéval. Az első budapesti síversenyt az MSK a Budapesti
Egyetemi Turista Egyesülettel közösen rendezte meg a Normafánál a
Sigray-lejtőn 1909. február 28-án lesiklásban, műlesiklásban és
ugrásban. (Akkoriban mindenki futott, lesiklott és ugrott is –
ugyanazzal a léccel.) A következő évben Budapesten nem esett elég hó, de
a Börzsönyben bőséges volt a hótakaró, így a Csóványos és a Nyír-rét,
az ott 1905-ben emelt, és a sízést kedvelő Sváb-Herzog házaspár hegyi
kastélya között került megrendezésre az első országos lesiklóverseny
1910. február 20-án. Az MSK bizottsága Plökl Antal irányításával 1910
novemberében kidolgozta a síversenyek pontos szabályait. Ezek alapján
rendezte meg ugyancsak a MSK 1911. február 4-5-én az első országos
bajnokságot Tátraszéplak fölött, a Sziléziai-ház közelében. Ezt az
osztrák Richard Gerin nyerte, de a következő két évben a MSK
versenyzője, Baján Artur az összetettben sikerrel győzte le az
osztrákokat.
1908-tól
kezdve Magyarországon rohamosan terjedt a sízés, és mint láttuk, nem
csupán az akkor még bőven található magashegységek vidékén, de a mai
határainkon belüli középhegységekben is. Tizennégy, a sízéssel részben,
vagy teljességében foglalkozó egyesület (Budapest, Kassa, Selmecbánya és
Körmöcbánya mintegy négyszáz sízőjét képviselve) 1913. július 15-én
megalakította a Magyar Sí Szövetséget (MSSz). A tagság összetétele
egyértelműen cáfolta a sízés exkluzív jellegéről még a közelmúltban is
élő hiedelmeket: az akkori törzsgárda többsége polgári foglalkozású
„középosztály”-beliekből (tanárok, mérnökök, hivatalnokok, kereskedők)
került ki, de természetesen akadtak köztük arisztokraták épp úgy, mint a
szociáldemokrata munkásság sportolói. A MSSz alapítói között volt
Munkás Testedző Egyesület (MTE) is. A MSSz létrehozásában és a hazai
síélet kifejlesztésében múlhatatlan érdemeket szerzett az első főtitkár,
dr. Serényi Jenő, és az ügyvezető alelnök, dr. Schwicker Richárd.
Ugyancsak jelentős szerepet vitt az első évek munkájában Holfeld Henrik,
Hefty Gyula Andor, Plökl Antal, dr. Fináczy Béla, dr. Vigyázó János és
Horn K. Lajos. Az országos szövetség megalakításával Magyarország
elsőként követte az északi és az alpesi országok példáját. Az 1910-ben
létrejött nemzetközi síszövetség az 1914. február 27-én Krisztiániában
(a mai Oslóban) tartott V. Nemzetközi Síkongresszuson hazánkat is
felvette tagjai sorába.
